Szerintem kevés interaktívabb munka van a világon, mint egy edzőteremben melózni. Főleg ünnepekkor és utánuk. Igazából, ha pszichológus lennék, vagy egyetemi tanár, én a pácienseimet és a diákjaimat is - szigorúan oktatási célzattal -tutira oda hordanám. Csak úgy szemléltetésként, hogy kiben mit idéz elő egy kis karácsonyi zabálás. Mert van ugye az önmegtartóztató típus, aki köszöni szépen, letette a nagyesküt, hogy idén nem fogja magát bucira zabálni. És tényleg, bár ez a típus igazából majdhogy nem legenda. Van a csipegető fajta, aki még december 20-án elhatározza magában, hogy ő mindenből csak picit fog enni - így nem sértődhet meg senki - és szentül hiszi, hogy menni is fog a kis bejgli, kis káposzta, kis húsleves kombó.  A bevállalós típus már durvábban tolja, hiszen ő, igazából  december elején óta a "nagy zabálást" várja. És nem is rejti véka alá, hogy ha már ünnep van és mások főznek, mosogatnak, akkor ő bizony jól fog lakni.
  A védőbeszéd persze mindenkinél ugyanaz: majd jövőre, egy messzi messzi galaxisban, ahol fogadalmat teszünk magunknak, hogy minden más lesz, hogy kevesebbet eszünk és többet sportolunk majd, és tényleg kockás hasunk lesz formás popsival, na ott, egy edzőterem mélyén, egy edzővel karöltve vár ránk a kalóriagyilkos megváltás. 
   Nyilván magamat is odasorolom valamelyik csoportba és nyilván köztünk marad, hogy szeretem a hasamat és pont azért nem fogom leírni, hogy melyik is vagyok én, mert nem magamra éleztem ki e tanulmányt, hanem arra, ami engem körülvesz. Hogy miként változik meg az emberek viselkedése, hogy kiben mennyi lellkiismeret furdalás bujkál el az ünnepek alatt, ami miatt végül képes akár duplázni is egy-egy edzésen, csak hogy a lelkiiseretét valahogy megnyugtassa. Hogy létezik-e enyhe lefojású, karácsonyi személyiségzavar? Ezen a kérdésen, szerintem még elgondolkozni is hiba. Persze, hogy létezik. Sokszor én is olyan tébolyult lelkekbe futok bele, hogy magam is megijedek. Van, aki ránézésre totál mértékletesnek tűnik - thx to Insta még azt is látom miket eszik -, mégis, szinte minden napját a teremben tölti és azt hiszi, hogy a teste tele van többlettel, pedig rohadtul nem. Van olyan is, akin remekül látszik, hogy amúgy sem volt soha telt, most viszont még annál is vékonyabb lett, pedig szokott enni rendesen, állítólag... 

Oké, értem én, hogy az ünnepi terítéket le kell melózni, meg izom kell a testnek, meg ezek a finom kis fehérjeporok, de hogy őszinte legyek, az, amit látok, bennem egyre nagyobb törtést okoz. Részben szeretnék segíteni a zavarodottakon, hogy elhigyjék végre, a testük egyáltalán nem olyan torz, mint amilyennek ők azt behaluzzák maguknak a a tükör előtt. Másrészt viszont, ahogy nézem őket és hallom az áhitatot, ami a "ma is meghalltam" mondattal elhagyja a szájukat, szép lassan a maradék kedvem is elmegy attól, hogy én is velük izzadjak. Mert egyszerűen sem a sanyargatás, sem az öngyilkosság híve nem vagyok és erre már tényleg nem tudok szebb szavakat írni. Mert még ha lenne értelmes válasz a kérdésre, hogy "miért?", de nincs. Egyszer tesztből feltettem páraknak, hogy miért jó napi 2 órában meghalni a teremben és 5-ből 4-en csak annyit tudtak rá felelni, hogy mert jó. NO WAY!
  Persze én is szeretek és szoktam is mozogni és amikor épp letévedek, becsülettel végigküzdök minden edzést, miként az is igaz, hogy a természet és a genetika is kegyes volt hozzám, ami ugye egyéni szociális probléma, de arra az istennek sem tudom rávenni magamat, hogy a saját testemnek, napi szinten okozzak fizikai fájdalmat mint vezeklés, hogy kellett nekem megint mindenfélét össze-vissza enni és egyébként is...!
 Ki torzul jobban? Ez egy jó kérdés. Az, aki megállás nékül sanyargatja magát, mert ebben látja a balanszot, az, aki azért sanyargatja magát, mert nem találja az egyensúlyt, vagy az, aki azért nem teszi, mert elretten attól, amit viszont mások meglépnek magukkal szemben és kierőszakolnak a testükből?
  Jó feszegetni a határainkat, ez tény, de lehet, hogy amikor a tested már belülről szenved és a tükörbe nézve Te magad sem veszed észre, hogy az izmaid mennyisége, a bicepszed mérete és a szervezeted terhelhetősége miatt igazából már akár építési segédmunkásnak is simán elmehetnél nő helyett, na akkor talán el kellene gondolkoznod azon,  hogy mit is teszel a testeddel...

Képek forrása: pinterest.com, google.com

     
* Aranyhaj *