Valamilyen megmagyarázhatatlan oknál fogva, állandó késztetést érzek rá magamban, hogy ha patikába keveredek, teszteljem a patikusok és gyógyszerészek állítólagos szaktudását. Végül is, kettőnk közül nem az én feladatom szakmailag, hogy gyógyszert javasoljak magamnak, nem?
  Szóval, valamilyen, bizonyára perverz vágyból kifolyólag, szeretek keresztkérdéseket feltenni a patikában. Ma is feltettem párat és hát az eredmény már önmagában is posztot kíván.
  Gyorsan akartam végezni és lévén, hogy általában mindenről tudom mire való, gondoltam ma megkegyelmezek, így csak egy kérdést tettem (volna) fel, vagyis, hogy milyen olyan savlekötő van, amit refluxosoknak is jó szívvel ajánlana a néni és hatásos is?
 Persze az első ötlet nyilván a Rennie volt, amire rögtön mondtam, hogy esetleg lehetne-e valami kevésbé agyonsztárolt cuccot venni? Jött is az tipp, hogy hát nagyon népszerű mostanában a Gaviscon, a patikus szavaival élve:
"Ezt szokták szeretni!".
 Nos, aki azt mondja nekem egy gyógyszerre, hogy szokta szeretni, az nyilván valóan HÜLYE. Így, jó nagy betűkkel. Egy gyógyszert sem szokás szeretni - mondjuk megköszönni sem, ami azért mindig felveti bennem azt az átkozott kérdést, hogy akkor, mégis hogyan köszönjem meg a segítségét, hogy közben mégse a gyógyszerért hálálkodjak?! Bár igaz ami igaz, gyerekkorom köptetője, a Fluimucil is azért volt olyannyira undorító ízvilágú, hogy esküszöm megszerettem. 
 Szóval, adva a patikus szakmai tudására, ha ezt "szokták szeretni", akkor annyira csak nem lehet rossz, hogy ne érne meg egy kósza próbálkozást. Meg persze a marketing is jó volt hozzá, hogy ez már lenyelés közben is csillapítja a tüneteket. Na mondom ennél több se kell egy refluxosnak! Hozzáteszem azért, hogy sose fogom elfelejteni, amikor megboldogult nagymamám egyszer a gyomorégésemre töltött egy kis Zwack-ot, amitől aztán már a nyelőcsövem is égett, így a gyomrom fájdalmáit igazából el is felejtettem.  
  Visszatérve a pepita patika köveihez,  egye fene, megvettem ezt a tűzoltós mócsingot. Végül is mentolos is, meg minden, meg ha azt vesszük, a pálinka is fertőtlenít már lenyelés közben, szóval csak nem lehet akkora baj belőle.
 Kíváncsiságomat kielégítve, már a kocsiban kibontottam a dobozt, hogy megnézzem mi is van az üvegcsében. Hát, elsőre a látvány, hogy is fejezzem ki magam szépen és disztingváltan... kb. vetekedett egy ZS kategóriás pornófilmmel... és most mindenki, bátran gondoljon arra amire akar.
  Miután sikerült felülkerekednem a mocskos fantáziámon, értelem szerűen megkóstoltam a "szert". Szagra simán elment volna egy jó kis köptetőnek, amíg bele nem nyaltam és nem azonosítottam az ízét egy marék, már feloldódott Tisaciddal, vagy aki esetleg ezen a terepen járatlan, annak írnám minden gusztus nélkül, hogy nagyjából olyan volt az ízélmény, mint egy marék liszt, némi vízzel és mentolos Orbit-tal elkeverve. :D 
  Szerencsémre volt még nálam egy lötty kávé, amivel feledtetni tudtam ezt a nemes, gyógyszerészeti zamatot, ami ilyen csúnyán megalázta ma az én szegény kis ízlelőbimbóimat... 
  Persze vizuális típus lévén, muszáj képileg is illusztrálnom ezt a borzalmat és megjegyeznem, hogy azért egy jó kis házi cseresznye pálinka is csak lecsusszant, hogy a mentol karcos ízét valahogy felülmúljam. Persze nem a kocsiban. Ez azért fontos.
   És naná, hogy ezután az ízterror után rögtön eszembe jutott amit barátnőm mondott reggel, hogy a legjobb orvosság minden bajra az a gyümölcs, amiből pálinkát is lehet főzni! Szóval köszi a tippet a Patikusok és Gyógyszerészek Országos Szövetségének nevében is, amire az alábbi fotóval tudnék viszont reagálni:

Cseresznye pálinka - avagy "May the force be with You!"

*Aranyhaj*