Eme taknyosan induló, ám de +2 fokos reggelen, már épp kinyomtam a navit, hogy na majd milyen szépen, időre beérek melózni, mire a szemem sarkából látom, hogy gyanúsan sok rendőr van a Parlament és vidéke "takarékszövetkezetnél". Majd hogy a feljáró, amire az egész utat terveztem, na ott ma biztosan nem közlekedek, meg úgy a fél város sem. Igazából már éjjel is gyanús volt hazafelé, hogy a körút mindenhol Police szalaggal van feldíszítve, de naivan azt hittem, hogy csak megint valami közbiztonsági cécó volt éjjel. 

Aztán a reggeli kávé mellé szürcsölgetem a híreket és HOPP! érkezik a police szalag igaz története, hogy ma bizony ellátogat közénk az "Úr". 

"Vimádjomuk
ez szëgín embër lilkíért,
kit Úr ez napon ez hamus világ
timnücë belől menté, kinek ez
napon tëstét tömetjök; hogy
Úr űt këgyilméhel Ábråám,
Izsák, Jåkob kebelében helhezjë;
hugy bírságnap jutván mënd ű
szentëi ës ünüttei küzëkön
jou felől johtatniå íleszjë űt!"

 No de, leérve bennem a sokk, hogy már a melóhelyemre is küzdelem volt bejutnom, hát még mekkora lesz haza, nézem tovább a nap híreit. Szemezgetek a város útlezárásaiból és nini, meg is van a napi Best off:

 "A Liszt Ferenc-repülőtérre közlekedő 200E autóbusz a delegáció érkezése és távozása idején egy-egy körülbelül 10-30 perces időszakban módosított útvonalon, a repülőtér érintése nélkül, Vecsésig közlekedik."

 Tehát akinek esetleg 11.30-13.00 vagy 17.00-19.30 között menne ma a gépe, "orosz"rulett alapon fogja csak elérni azt? Orosz rulett, mekkora poén :D Hagyok időt...
 
 És az még hagyján, hogy én mondjuk pont tökre másfelé lakom és nagyjából eltudom kerülni ezt a tébolyt - azt hittem, hogy eltudom -, de gondoljatok bele, hogy az a sok száz vagy ezer ember, akik a belváros szívében élnek, hogy fognak egyáltalán ma hazajutni ? És ha haza is jutnak, hol fognak parkolni? Mert ugye a körút, a mellékutcák, minden ami magát a belvárost jelenti, éjfélig SOLD OUT, FULL, VÉGE! Nem állhatsz meg sehol sem..  Már a postást sem engedik be a levelekkel, akit meg esetleg hazaengednek, azt szabályosan a címig kísérnek...

 Mindezt egy, azaz egy darab emberért. Jó, tudom, tudom, hogy nem egy Jennifer Laurence vagy Brad Pitt, hanem egy államfő, de akkor is... Rihanna miatt nem volt ekkora felhajtás nyáron, de Putyin miatt feltétlenül szükséges ugye megborítani egy 3 milliós város lakosságának a fél életét. Mert Putyin, aki állítólag szinte már hazajár hozzánk, oly sokat adott nekünk, magyaroknak. Jó, oké, a gáz orosz, ez vitán felüli. De na, most komolyan...

 És hogy bizonyítsam szolidáris, állampolgári mivoltomat, én sem úsztam meg a medvés akciót, amikor úgy határoztam, hogy ma kivételesen bkv-val megyek haza. Ahha... meg a nagypali f*** ...
  Egészen a uzglói vasútállomás nevezetű villanyos megállóig sikerült eljutnom, amikor is, kb. 4 perccel a napijegyem érvényessé válása előtt, miután tájékoztatás nélkül elment előttünk az utolsó 1-es Combino a Zuglói vasútállomásnal, váratlanul bemondták, hogy hatósági útlezárásról lévén szó, pótlóbusz indítására sajnos nincs lehetőség, úgyhogy akiket az M3-as bevezetőt érintő megállóknál érte  hír, azok most várjanak egy kicsit. Vagy egy kicsit többet. Az emberek pedig álltak és vártak, hogy jön e bármi bárhonnan. Türelemmel. Szépen. Ja és persze használjuk a metrót! Ezt is üzenték. Nyilván, ha az készen lenne a Bosnyák térig - ahogyan ígérték - azt használnám, de ugye nincsen...

 A legszebb pedig a Bkk azon másik javaslata, hogy tájékozódjunk a Bkk internetes felületein az aktuális járatinfo után, illetve tervezzük meg az útvonalat, mielőtt elindulnánk.. Most így elképzelem, ahogy Marika néni a maga 86 évével nekiáll a villamosmegállóban, két stroke között az okostelefonján útvonalat tervezni...  
 És az sem gyenge egyébként, hogy ha már a járdákat nincs aki letakaritsa, legalább bemondják a járműveken, hogy" vigyázzunk, mert csúszik a járda!"
 

  Felfoghatatlan a számomra, hogy mi jogosít fel arra bárkit,  hogy a dolgozó emberek életét, napját, közlekedésèt -  azok menet-es munkarendjét akik az adót fizetik, akik megkeresik mások medencéjére, villájara való pénzt,..  -, ilyen szinten lesz@rjak, lesoporjek, mint egy marék falevelet a járdáról.

 Ugyanakkor, kivételesen jár egy pont Griffendale-nek, ugyanis a hangosbemonós monológtól számított, alig 8 perc múlva megjelent egy villamos a Stadionok felől, a villamosvezető hölgy pedig, látva a kétségbeesést az arcokon, , maximális kedvességgel, rögtön szólt, hogy merre megy a villamos. Respect. 

  Én végül már itthon és szívből remélem, hogy idővel mások is biztonságban hazajutnak ma az otthonaikba és szép lassan elül majd a "medvepara".
 Kitartást a még városban rostokolóknak! 

                     *Aranyhaj*

 Az érzés, amikor 5.05-kor megszólal a vekker, te álmosan kipislogsz az ablakon és azon kezdesz el merengeni, hogy a kert, ami 3 órával korábban még sötét volt, most mégis mi a tökömtől úszik fehérségben, majd kómás állapotban, szanaszét álló hajjal, fejjel, kóccal mindennel felpattanva az ablakhoz rongyolsz és imádkozol, hogy mire felér a redőny, ne legyen kint tényleg minden fehér...  Aztán végül 15 centi hó fogad a tájon... Sosem volt még stroke-om és ne is legyen, de ha lenne is, az tutira valami ilyen érzés lehet...

 Bámulatos ez az emberi naivság, hogy minduntalan elhisszük, hogy a hóval megküzdeni már pedig nem kihívás. Javaslom elismételni ezt a mondatot mindenkinek, aki hegyen lakik, amiről, mondjuk jelen esetben egy 100 méter hosszú, közel 30 %-os emelkedő visz le az evolúciós semmibe...

 Az az érzés, amikor azt hiszed, hogy 5.20-kor még totál időben vagy - és tényleg - és minden erődet latba vetve, Szibériára is felkészülve nekiállsz lapátolni, majd mikor 50 méter múlva elégedetten visszatekintve az eddigi munkádra, csak annyi hagyja el a szádat, hogy "Fákk jú b@** meg!", mivel képtelen vagy olyan tempóban lapátolni, ahogyan a hó esik...
  Persze a technika varázslatos világában, nyilván a feljáró már fűtött - kellene, hogy legyen -, aminek azonban meg van az a csodálatos tulajdonsága, hogy amíg 15 centi hó fekszik rajta, az bizony nem fog bekapcsolni...  Aztán, úgy 3/4 órával később, amikor te még mindig elszántan lapátolsz és hiszed, hogy ha a melóba te már nem is érsz be, hátha másnak még sikerülhet, meghallod a MÁV szignálját, hogy szíves megértésedet kérik, de műszaki okok miatt a vonat átmenetileg nem közlekedik... Na, akkor és ott valami nagyon meghal benned, pedig még 6.30 sincsen...

 Szanaszét izzadva magad, 1 óra totál hiábavaló lapátololás után a konyhapultnál ülve várod, hogy történjen valami. Miközben kiváncsiságból felnézel a MÁV infóra, minek utána ugye 1 órája nem láttál sehol sem vonatokat. És tádámm, 6.33-kor érkezik is a hír: 

  A negédes kétségbeesés utolsó után pillanatában pedig, már csak arra vársz, hogy vajon a főnököd hív e előbb, hogy "Szevasz tavasz, ideje másik állás után nézned!", vagy a hó áll el, és ha még van melód, esetleg valahogy, mondjuk szánkóval vagy helikopterrel, betudj menni oda valahogy. És megsemmisülten telnek az órák, ébrednek a szomszédok, mennek hiábavalóan lapátolni a tájat miközben megvirrad a reggel, amikor is, más körülmények között simán azt mondanád, hogy de szép a táj, hogy végre minden fehér, de belőled csak a büdös nagy üres és üveges tekintet réved a hóra és a gondolat, hogy hogyan lehet már reggel 7-re ennyire elb@**ni egy napot? 

 Ugyanakkor, ez valahol persze csodálatos is a maga módján. Mármint nem az abszurditás magas foka, és nem is a főváros vagy a lakóközösség hóra való felkészülési próbálkozása, hanem hogy a természet micsoda őskáoszt képes teremteni körülötted a másodperc tört része alatt.

"Winter is coming..."

*Aranyhaj*